|
„Röpke” 25 év után mentesülhet az
egykori Porcelángyár telephelye és környezete egy súlyos szennyeződéstől 2023.
április Csach Gábor polgármester 2023. áprilisi facebook bejegyzésében
tette közzé azt a hírt, hogy Balassagyarmaton, az egykori Kőbányai
Porcelángyár III-as számú gyáregységéből származó, 1998-ban a Vizy utcai,
egykori Áfor telep kárfelmérésekor felfedezett súlyos talajszennyezés
megszűntetése érdekében tényfeltáró környezetvédelmi munkák indulnak és azok
2023. december végén lezárulhatnak. A
polgármester a fenti tényeken túl hozzátette: „az üzemben, az akkori szörnyű gyakorlat szerint a telephelyre
kiöntve semmisítették meg az elektronikai porcelánok zsírmentesítésére
használt perklór-etilén oldóanyagok
maradékait. A súlyos talajszennyezés miatt először a felső homokos talajvízbe
szivárgott a víznél nehezebb vegyület, amely később az alatta lévő kavicsos
vízrétegbe haladt tovább. A talajszennyezés statikus, de a vízréteg
szennyezése a talajvíz mozgásával a domborzati viszonyok szerint, a vízzáró
rétegek felületén tovább terjed.” A
felmérési munkákat az állami KEHOP Plusz pályázati csomagból finanszírozzák,
ennek révén pontosabb kép kapható a környezetszennyezés kiterjedéséről,
koncentrációjáról, illetve javaslat készül a mentesítés módjáról,
költségeiről, ütemezéséről. Bár ehhez hozzátehető, az ezredforduló környékén
készült már felmerés, a hatóságok tisztában voltak a bajok mértékével, sőt a megoldás
lehetőségeivel is, azonban éppen a költségviselő hiányában a munkák ezidáig
nem kezdődhettek el. A mostani helyzetet alapvetően egy EU pénzügyi forrás fogja
majd megoldani, hozzátehetjük, remélhetőleg. A felmérés
tehát nem jelenti automatikusan a mentesítési költségek biztosítását, azonban
jó eséllyel igen, hiszen már sok éve ismert a szennyeződés mértéke, körülbelüli
költsége is, amely napjainkra 1.5-2 Mrd Ft-ra tehető. A
tényfeltárás mintavételi kutak fúrásával kezdődik a Pozsonyi-Temető-Áchim-Rákóczi-Thököly-Szent
István utcák határolta területen. * Bár
honlapunk a szennyeződéssel itt és itt már foglalkozott, de a helyzet
jobb megértéséhez egy rövid gyártörténet révén érdemes visszamenni az időben,
mikortól és mit gyártott a balassagyarmati gyártelep. 1960-ban,
november 7.-e „tiszteletére” avatták fel a budapesti Kőbányai
Porcelángyár kondenzátor üzemét Balassagyarmaton, a Pozsonyi utca végén, a vasút és a
Springa-domb közötti területen.
A gyár egyik épületrésze forrás: Balassagyarmat 1966-70. Városi Tanács VB kiadványa A
kondenzátor üzem a Betonárugyár helyén alakult meg, és az ünnepiesen
optimista hír szerint 1960 végén már 10.000 tv készüléket gyárthatnak hazai
és külföldi gyárakban az Ipoly-parti városban készített kondenzátorokkal.
Nyilvánvaló, hogy az üzem létesítése éppúgy a budapesti gyár érdeke volt,
mint a helyi politikáé, utóbbinak az 1960-as években kezdődő ipartelepítés,
városfejlesztés egyik lépcsője volt a gyár. Más okokból, de termékei egy
részének vidékre telepítése a X. kerületi Kőbányai Porcelángyár céljait is szolgálta, amely a porcelán díszműtárgyakon
kívül patikai, labor termékeivel, műszaki porcelánjaival, kerámiával,
elektronikai alkatrészeivel már akkor országos hírnévre tett szert. 1961
végén már a gyár továbbfejlesztését tervezték, második ötéves terv végére a
130 fős létszám 400 főre emelésével, így a munkások a 6,8 millióval szemben
már 40 millió kondenzátort kellett, hogy készítsenek. A
tervek része volt az is, hogy 25 millió forintos
költséggel új üzemcsarnokot és szociális létesítményeket építenek a
Balassagyarmati Kondenzátorgyárban, de az anyavállalat emberei előrehaladást
kértek a szakmunkásképzésben, a magas selejt csökkentésében és az alacsony
tervteljesítés felszámolásában.
Porcelángyár üzemcsarnoka (üzembehelyezés
valójában 1960. novemberben történt meg) forrás: Balassagyarmat 1945-70. Fk. Lombos Márton 1963
áprilisában majdnem tragikus sorsra jutott a gyár, megbosszulta magát, hogy az
üzemi terület a Springadomb alatti völgyben létesült. –
Március 11-én a Springadombról és a
környező falvak hegyoldalairól lezúduló hólé az egész Pozsonyi utcát
elöntötte és a hömpölygő szennyes áradat telephelyünket is közvetlen
elárasztással fenyegette – adott erről hírt a megyei napilap a gyár egyik
vezetője beszámolója révén. A
márciusi gyors olvadás okozta árvízveszély nem kímélte Balassagyarmatot sem.
A város kritikus napokat élt át, március 15-ig szinte éjjel-nappal folyt a
hősies küzdelem az áradattal. A
gyárban a csőosztályozónál kellett gátakat emelni, a raktárépületet
kiüríteni, több tízezer forint értékű készáru és drága nyersanyag léte
forgott közvetlen veszélyben. A raktári készlet megsemmisülése a termelés
szüneteltetése napi 100 000 forintnyi anyagi veszteséget okozott volna, a
dolgozókat fizetésnélküli kényszerszabadság veszélye fenyegette, köztük sok
családfenntartó dolgozó nőt is – ismertette a vezető. A nagyobb károkat végül
sikerült elhárítani, de a veszély valóban jelentős volt. Ehhez hozzátehető,
hogy ekkortájt a város még nem volt csatornázott, ez csak 1966-70 között
kezdődött meg, és csak a IV. ötéves tervben fejeződött be. Egy-egy
jelentősebb esőzéskor rendszeres volt az árvízveszély.
1962-ben ezüstözik a kerámikus
kondenzátorokat a Kőbányai Porcelángyár nagyfrekvenciás üzemében, ahol az
idén 10 millió kondenzátort készítenek a magyar gyártmányú televíziókba és
elektronikai műszerekbe MTI Fotó: Bereth
Ferenc forrás: https://archivum.mtva.hu 1964-ben
a kondenzátorokon kívül fémszerelvényeket és porcelánsajtoló szerszámokat is
gyártott a Kőbányai Porcelángyár
III-as telepe a városban. Az
1980-as évek közepén a kormány az ipar decentralizálásáról döntött,
megszüntette az anyavállalatot, a Finomkerámiai Műveket (FIM), a gyárak
önállóvá váltak. Így esett át névváltáson és lett KŐPORC Elektronikai és
Műszaki Kerámiagyártó Vállalat a balassagyarmati egységből, a termelés pedig
kibővült porcelántárgyak és üvegtermékek gyártásával. A
rendszerváltozásig a termelés még folytatódott Balassagyarmaton is, azonban a
90-es évek elejétől az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult,
hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST
piac összeomlása azt eredményezte, hogy a fővárosi gyár és vidéki telephelyei
fokozatosan megszüntetni kényszerültek a híradástechnikai termékek gyártását. Természetesen
a KŐPORC sem kerülhette el sorsát, a gyárat a rendszerváltás után
privatizálták, de tartós fennmaradásra nem volt esély, a telephelyét 1994-ben
felszámolási eljárás keretében értékesítették. Ki szennyezett, mivel és mióta? Az
egyszerű kérdésekre csak részben adhatók pontos válaszok, függetlenül az
eltelt hosszú évektől. A
Greenpeace számos hasonló, az egykori FIM körébe tartozó gyár környezetszennyezését
vizsgálta, így a KŐPORC-ot is, az ő anyaguk szerint közel 60.000 m2szennyezett
területen 251.000 m3 szennyezett víz lehet érintett. A
szennyezés egyértelműen a gyár területén történt, azt a gyár munkásai
okozhatták, nem szándékosan, de erősen feltételezhető, hogy az elektronikai
porcelánok zsírmentesítésére szolgáló eljárásban nem tartották be a
technológiai fegyelmet (és/vagy nem állt rendelkezésre az addigiakban
használt zárt rendszerű tároló), így perklór-etilén oldóanyagok maradékai a
talajba kerültek. A szennyezés pontos időpontja sem ismert, magát a tényt
1998-ban fedezték fel a MOL
területén, egy korábbi olajszennyezés vizsgálatakor. Ez derített fényt
tetraklór-etilén meglétére a talajban, amely 15 méter mélységig
leszivárgott. A Bálint Analitika
Kft 1999-ben a
határértéket 460-szorosan meghaladó mennyiségben mutatott ki
tetraklór-etilént a talajvízben. A szennyezés ügyében rendőrségi feljelentés
is történt, érdemi eredmény nélkül. 2012-ben az ügyet az alapvető jogok biztosa is
vizsgálta, jelentéséből
apró részletességgel megtudható, hogy miért nem sikerült megoldást találni a
szennyeződés felszámolására. Ez röviden úgy foglalható össze: a károkozó
(KŐPORC) ellen felszámolás zajlott, így pénzügyi fedezete nem volt a
mentesítésre, a hatóságok közötti „labdázás” tovább növelte a várakozást,
majd végül a károkozó helyett jótálló államnak sem lett forrása a
kármentesítésre. Balassagyarmat önkormányzata se nem kívánt, se nem tudott
jótállni a szennyező helyett. Ennek összegét egyébként a 2000-es években 700 M
Ft-ra becsülték, az állami költségviselést nehezítette, hogy nemcsak a
balassagyarmati, hanem még több más, FIM üzem mentesítését (pl. Felsőtárkány,
Sajóbábony, Békéscsaba melletti Fényes tanya, Kunszentmártoni szőrmegyár) is
el kellett volna végezni. Saját
forrást, azóta sem talált az állam, most viszont egy jelentős EU alap révén
erre reális esély nyílhat. Mik a
szennyeződés veszélyei és az elhárítás lehetőségei? A
perklór-etilén és a szén-tetraklorid különösen veszélyes anyagok, különböző betegségeket
okozhatnak, ezek részleteiről a Greenpeace hivatkozott írása szól. A
kármentesítés sorozatos késedelmei miatt megnőtt annak a lehetősége, hogy a
szennyeződés az alsóbb vízzáró rétegbe jutva tovább terjed vagy már terjedt,
mivel a legutolsó felmérés közel két évtizede volt, így bizonyosan semmi sem
állítható. A
legrosszabb verzió szerint a szennyezés könnyen az Ipoly vízrendszerébe
juthat(ott) és elérheti a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot is. Az elhárítás nagy
valószínűséggel nem jár felső talajcserével (bár egy 2020-as cikkünkben még erre utaltunk), amely
egyébként is szinte kivitelezhetetlennek tűnt a nagy területi kiterjedés és
beépítettség miatt. Az ok, hogy a szennyeződés nagy mélységbe hatolhatott le
(a káros anyag nehezebb, mint a víz) így a feltáráshoz, majd a mentesítéshez
is, a területen fúrt kutak szolgálnak majd megoldásul, tehát a megfelelő
technológiai rendelkezésre áll. Már csak a
végrehajtás szükséges. 2023. április összeállította:
Nagy László |
