Az egykori Madách-híd megrövidült,
de az emlékezet remélhetőleg nem…

2022. november 19.

A Madách-Ipolypart utcák kereszteződésében álló, 1945 óta használaton kívüli Madách-híd (alias Ipoly híd) környékén járók, 2022. őszén meglepetten tapasztalták, hogy az első pillérről eltávolították Szabó Lőrinc emléktábláját.

„Itt, az Ipoly árterületén gyerekeskedett a XX. századi magyar líra egyik szellemóriása, aki Balassagyarmatot, mint Tündérvárost vonultatta be a halhatatlanságba.” – írta a költőről a megyei napilap újságírója Szabó Andrea, amikor 2010. október 9-én, Szabó Lőrinc halálának 110. évfordulóján emléktáblát avattak a híd lábánál.

Gyenes Gábor képzőművész alkotásán – a költőt ábrázoló egészalakos kompozíció részeként – A híd alatt c. versének egyik részletét olvashattuk:

Az Ipolyon át fahíd vezetett.
Nyáron a folyó megkeskenyedett,
s kétoldalt, lent, a parti homokon
csibészek leskelődtek.

Az avatáskor Mizser Attila, a Palócföld folyóirat főszerkesztője saját versével tisztelgett a költő emléke előtt, majd L. Simon László író, költő, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke idézte meg az átható erejű költő alakját.

- Nagy szükség van az emlékállításra. Legfontosabb feladatunk szellemi és kulturális téren van, e nélkül nem válhatunk erős és büszke nemzetté. Kulturális értelemben kell újra egyesülnünk, s talán megvalósul e szimbolikus helyen, e semmibe vezető hídnál a nemzet lelki újraegyesítése - fogalmazott a Madách-híd sehova nem vezető, megmaradt szakaszára utalva L. Simon László, külön is megköszönve a felvidékiek jelenlétét és támogatását.

A kassai Rovás Polgári Társulás-ROVART Galéria, a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat, a miskolci Szabó Lőrinc Kutatóhely, a budapesti Szabó Lőrinc Alapítvány, illetve Balassagyarmat város önkormányzata által állított táblát dr. Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, a Szabó Lőrinc Kutatóhely vezetője és Ropolyi Lajos, a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumának elnöke leplezte le. Nagy Csilla irodalomtörténész a táblát egy új generáció mementójaként aposztrofálta…Szászi Zoltán író, költő, a Rovás Polgári Társulás alelnöke zárszavában hálásan megköszönte a határon túli magyaroknak az emléktábla felállításának anyagi és erkölcsi támogatását.

A Szabó Lőrinc Általános Iskola tanulói verset szavaltak, majd intézmények, civil szervezetek megkoszorúzták a város új irodalmi emlékhelyét. – idéztük az előzőekben szinte teljes terjedelmében az akkori tudósítást.

*

Szabó Lőrinc egykori „játszóhelyéhez” került kompozíció az eltelt bő évtizedben valójában beleszürkült a környezetébe. Sem a sportpályák kialakításához munkaterületté váló Ipoly-parti terület, sem a hídtorzó elhanyagolt, bokrokkal benőtt „vadvilága” nem volt méltó, még áttételesen sem a költő emlékéhez, gondolatiságához. Bár a sportkomplexumok részeként 2013-ban felújításra került a Madách-híd is, új aszfaltburkolatot kapott, felújították az életveszélyes korlátot, de érdemben alig változott az összhatás.

Az érzékenyebb városlakók nem hagyták annyiban az emléktábla dolgát, reklamáltak, majd rövidesen Csach Gábor polgármestertől, a hírharangként szolgáló facebook révén kiderült, az eltávolítás csak időleges, bár a hídnál munkák kezdődnek, de 2023-ra az emléktábla visszakerül.

Rövidesen azonban újabb, nagyobb visszhangot kiváltó esemény borzolta a kedélyeket, a híd első 8 méterét a munkások novemberben elbontották. Kiderült, a Zöld Csiga program keretében a Penny áruházi körforgalom és az autóbusz pályaudvar között épülő kerékpárút nyomvonalába esett a híd.

A történésekkel a Gyarmati Hírek netes portál is foglalkozott, „megnyugtatásul” mindenki megtudhatta, bár „a híd elbontását több szakember javasolta, de a városvezetés ragaszkodott, hogy történelmi mementóként jelezze az Ipoly egykori medrét és új funkciót kapva, örökre megmaradjon az utókor számára.”

Az „új funkció” kitétel újabb talányt okoz, mi lehet majd az, hiszen a tervek szerint mementóként maradna a híd az utókornak. Mindenesetre örömteli, hogy a városvezetés csak részben engedett a kerékpárút építésben jártas, de az újszerű ötletekre kevésbé fogékony építők javaslatának. Természetesen a netes ötletparádé sem maradt el, voltak, akik a híd alatt vezették volna a bringás nyomvonalat (kérdés, ki szivattyúzta volna ki az eső utáni vízmennyiséget?), de kétségtelen, hasonló problémát ennél sikeresebben is megoldottak már a világban.

*

Ami az ötleteket illeti, ha nem is műszakiakkal, de honlapunk is hozzájárul a 2023 tavaszi (?), nyári (?) hídavatáshoz.

Egyrészt javasoljuk, egyeztessen a városvezetés a Szabó Lőrinc emléktábla felállítását kezdeményezőkkel, hová, milyen formában kerüljön vissza a kompozíció, elkerülve az esetleges (jogos) sértettséget, a most tapasztalt kommunikációs zavarokat.

Másrészt, mindenképpen szükséges a híd környezetének méltóbb kialakítása (már amennyire lehetséges az újabb torzó „birtokában”), amely mindenképpen utaljon a hídtörténetre.

Hiszen van mire.

Csak emlékeztetőül: a Madách-híd elődje egy fahíd volt, majd

forrás: Városi Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény, Fotótár

Trianon után a magyar oldalról azt megcsonkolták, átkelésre nem volt használható. Az 1938-as bécsi döntés után épült fel a vasbeton gyaloghíd, mely 1945-től vasbakok és szögesdrótok kihelyezésével újra járhatatlanná vált.

forrás: Városi Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény, Fotótár

Az Ipoly 1968-as szabályozása után a medret és környékét építési törmelékkel szeméttel töltötték fel, a hídtorzó megmaradt, a folyó medre északabbra került.

A Madách-híd még ebben a formájában is különleges történelmi mementó, hiszen a Trianon által elvágott határszakasz múltjára utal.

Nos, egy erre való utalás sem a felnőtteknek, sem a fiatalabb generációnak nem lenne hátrányos, határon belül és messzi határokon túl.

Tekintettel az „érdemekre” valójában a négynyelvű megoldás lenne a legmegfelelőbb: angol-francia-cseh-magyar.

2022. november

összeállította és jelöletlen fotók: Nagy László