„Hogy milyen messzi az út Gyarmattól a nagyvilágig” -
Megyery Sári emlékezete halálának 40. évfordulóján

Negyven éve, 1983. február 5-én Párizsban hunyt el Megyery Sári író, költő, a némafilm korában Sacy von Blondel művésznéven közismert filmszínésznő, Balassagyarmat szülötte.

Az Ipoly-parti városban 1897. július 28-án, szülei harmadik gyerekeként született, de egy évvel később édesapját, Dr. Megyery Istvánt, a királyi ügyészt, a vármegyei fogház igazgatóját az Igazságügyi Minisztériumba helyezték át.

forrás: Városi Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény fotótár kp 0665.

Az 1975-ben Párizsban, majd 1979-ben Budapesten megjelent, Én is voltam jávorfácska…c. nagy sikert aratott önéletírásában visszatér családja balassagyarmati éveire, arra, hogy édesapja mennyire kötődött a városhoz. Feltehetőleg azért is, mert az apa, és az anya, a dúsgazdag Korniss Sarolta közötti házasság ekkor még kevésbé volt viharos, nem úgy, mint a válással végződött budapesti időkben.

Irodalmi érdeklődését, írói, költő tehetségét édesapjától örökölhette, aki „száraz” jogi, ügyészi képzettsége, beosztása ellenére több könyv, tanulmány szerzője volt, a Nógrádi Lapok öt éven át közölte cikkeit, de más országos lapokba is írt.

Megyery Sárit már fiatalon a filmezés „szippantotta” be. A két világháború közötti korszak igazi szépségideálja volt, bájos, intellektust sugárzó arca, nem kevésbé tökéletes nyelvismeretei, modora, műveltsége a hazai és az akkor uralkodó német filmipar jeleseit gyorsan meghódították.

forrás: Városi Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény elegyes 55.21.2

Rózsahegyi Kálmán színészképző iskolájának elvégzése után a német UHER cég szerződtette 1916-ban. Németországban többek között Max Reinhardt filmjeiben is játszott, összesen 58 filmben szerepelt, negyvenkilenc film női főszerepét bízták rá. Magánélete nem nélkülözte ekkor a fényt és árnyékot, első férje, a filmrendező Gerőffy Béla válásuk után öngyilkos lett. Bár a média egy része Megyeryt okolta a tragédiáért, ám valójában a rendező régóta meglévő ideggyengesége lehetett a kiváltó ok.

1932-ben felhagyott a filmezéssel, visszatért Budapestre, ahol sorra jelentek meg irodalmi művei, verseskötetei, Az Újság, a Pester Lloyd, a Pesti Napló, a Színházi Élet munkatársaként 1938-ig jelentős hírlapírói tevékenységet is folytatott.

forrás: Városi Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény elegyes 55.14.4.

Írásai kiadása kapcsán 1938-ban Párizsba utazott, ahol megismerkedett André Lang francia újságíróval, kiváló színpadi szerzővel. 1939-ben házasságot kötött az akkor már katonai szolgálatot teljesítő Langgal, így végleg letelepült a francia fővárosban.

Kapcsolatukat mindvégig a tisztelet, a kölcsönös szeretet jellemezte, a házasság pedig nyugodt lehetőséget adott Megyery számára, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, úgy Franciaországban, mint Angliában. 1955-ben Cambridge-ben angol tanári diplomát is szerzett.

Idősebb korában az említett Én is voltam jávorfácska… c. önéletírásával és Játékszerelem c. emlékeket és portrékat tartalmazó, a halála után, 1984-ben megjelent köteteivel hazánkban ismét közismertté vált.

Hazai és külhoni évei alatt is folyamatos kapcsolatot tartott, levelezést folytatott a magyar irodalom, szellemi élet vezetőivel, alkotóival, a hosszú listából kiemelhető Keresztury, Márai, Szép Ernő, Ignótus Pál, vagy éppen az egyik patronáltja, Mezey Mária színésznő.

Végakarata szerint Budapesten temették el, a családtól távol került, de általa mindig szeretett édesapja mellett nyugszik a Kerepesi úti temetőben.

*

A rövid gyarmati gyermekkor ellenére Megyery megőrizte a szülőváros emlékezetét. Babona c. versében megörökíti a Madách utcai szülőházat, sőt örömmel fogadta a Városi Könyvtár (megkésett) kapcsolatfelvételi szándékát is, családi képeket küldött a városba. Váratlan halála azonban lezárta a további levelezést.

Életútjáról 1997-ben, a centenáriumi ünnepségen hosszabb előadást tartott Dr. Szabó Károly, a Balassi Bálint Gimnázium tanára, az ezredfordulóra pedig megjelent, Megyery Sári – Sacy von Blondel címmel az életút egyes részleteit feldolgozó kiadvány. Ennek gondozója, szerkesztője Kovalcsik András volt.

Megyery Sári irodalmi, filmművészeti munkássága rendkívül gazdag, szerteágazó volt, életútja, magánélete pedig, nemkülönben szüleié, nagyszüleié, testvéreié színesebb, kalandosabb volt, semmint a gyakorta (erkölcsi) etalonnak tekintett XX. sz. első feléről azt gondolnánk.

(kivonatok jelen írás szerzőjének, a Megyery-Korniss-Dugali családokról készülő tanulmányából)

2023. február5.

Írta: Nagy László