|
175 éve hunyt el Rózsavölgyi Márk zeneszerző, hegedűművész
1848.
január 23-án, 175 éve Pesten hunyt el Rózsavölgyi
Márk zeneszerző, hegedűművész. Balassa-Gyarmati születésének pontos ideje
nem ismert (1787?1789?), de az igen, hogy születéskori családneve Rosenthal
volt, amelyet később Rózsavölgyire magyarosított. Életét Réti Zoltán dolgozta fel, amely könyv formájában
először 1975-ben, majd második kiadásban 2001-ben jelent meg. A jubileum
kapcsán 2023. január 23-án a nevét viselő balassagyarmati Rózsavölgyi Márk
Alapfokú Művészeti Iskolában tanárok, diákok tartottak megemlékezést, ahol Csábi István, az intézmény igazgatója
mondott beszédet, megemlítve, hogy 2023. szeptemberben lesz 60 éve, hogy
elindult az oktatás ebben a művészeti iskolában. Ezt
követően Hartmann Teréz színésznő
adta elő Petőfi Sándor: Rózsavölgyi halálára
című versét, amelyet hat (!!) nappal a zenész halála után már megírt. Ember Csaba, az iskola volt
igazgatója, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke
szintén megemlékezett Rózsavölgyi Márkról. – Balassagyarmathoz sok neves muzsikus kötődik, a
vármegye székhelyeként jelentős hangversenyélet is volt, azonban Rózsavölgyi
művészete mindenképpen olyan érték, amiért érdemes volt róla iskolát
elnevezni. Túl előadóművészi tevékenységén, a magyar zene egyik ágának, a
verbunkosnak, átdolgozó folytatója, az Első magyar társastánc alkotója.
forrás: nool.hu fotó: Ember-Lukács Zsófia A
rendezvény zárásaként koszorút helyeztek el a névadó emléktáblájánál, majd a
tanárok és tanulók növendék-hangversennyel tisztelegtek a klasszikus
verbunkos muzsika utolsó nagy képviselőjének emléke előtt a Réti Zoltán
kamarateremben * Érdemes
felidézni a jeles zeneművész életútját, amelyhez Zonda Tamás: Balassagyarmat jeles polgárai c. könyvének szócikke
szolgál segítségül: Rózsavölgyi
(Rosenthal) Márk
(Balassagyarmat, 1787 [1789?] – Pest, 1848. jan. 23.) Korán
megkezdett hegedűtanulmányait Prágában fejezte be, 1808-ban Pestre került és
első hegedűs lett a magyar színjátszó társulatnál. 1813-ban Bajára költözött,
itt volt a székhelye az 1819-i tűzvészig. Ekkor Pécsre ment, majd Temesváron
a színházi zenekar hegedűse lett. 1821–33 között ismét Baján élt. Közben majd
az egész országot bejárta mint hegedűművész. Szerzeményei ismertté váltak,
több gyűjteményes kiadványban (Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből) helyet
kaptak. 1833-ban Pestre költözött, és tovább folytatta hangversenyútjait.
1837-ben a pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) szerződtette.
Haláláig meleg barátság kötötte Petőfihez, aki1844-ben a Magyar Divatlapban
elismerő cikket írt játékáról. A verbunkoszene egyik utolsó, igen magas
színvonalú képviselője volt; egyben az első csárdás-komponistánk. 1963-ban
utcát akartak elnevezni róla városunkban, a lakosok azonban ragaszkodtak a
Kertész utcanévhez, ezért a város más területén, a Pozsonyi utcát és a
lakótelepet összekötő egykori Áninger utcát nevezték el Rózsavölgyi Márkról,
itt leplezték le egyik emléktábláját 1967-ben. 1973-ban, halála 125.
évfordulóján Veszeli Jelena szobrát avatták fel a Palóc ligetben, s ugyanezen
évben vette fel nevét a városi zeneiskola, ahol szintén állítottak
emléktáblát 1973-ban. Réti Zoltán 1975-ben monográfiát írt róla, mely két
kiadást élt meg. F.m.:
Négy Magyar Nóták egy vagy két Hegedűre (Pest); – Nemzeti Nóták Piano Fortera
(3. füzet, Pest, 1833 – 34); – Emlékhangok magyar nemzeti nótákban (1836); –
Virradó Magyar Nóta (1842); – Víg szeszély (csárdás, 1846); – Sarolta csárdás
(1846); – Visegrádi kincskeresők (daljáték); kísérőzene az Illyés Sapkája c.
színműhöz (1827). Az
alábbiakban, nem ünneprontásként, hanem kordokumentumként, egy kritikus,
néhol zavaros és ezáltal önmagának is ellentmondó szócikket is idézünk, amelyet
Evva Lajos készített az 1896-ban megjelent,
Markó Miklós szerkesztette
Czigányzenészek albuma c. könyvhöz. (reprint kiadás 2006, Fekete Sas Kiadó) Rózsavölgyi Márk 1778-1848 Az igazi epigon, ki már csak romjait, csak halvány
emlékét képviseli a dicső múltnak, ez Rózsavölgyi Márk volt, ki
Balassa-Gyarmaton született 1778-ban, szegény szülőktől. A kereskedelmi
pályára képezte magát és mint ügynök 1806-ban Pesten telepedett le. Szabad
óráit a zenének szentelte és mint hegedűvirtuóz nemsokára ismert lett a
hazában. Többször volt karmester, hangversenyezett az ország majd minden
városában, sőt kétszer Bécsben is. 1813-ban Baján telepedett le, hol egy
híres szép lányt vett nőül. 1819-ben egy nagy tűzvész házától és
kompozíczió-kézirataitól fosztotta meg. 1831-ben újra Pestre jött két fia
neveltetése végett. Ezek közül az egyik orvos lett, a másik az országszerte
ismert mű- és hangjegy-kereskedő céget alapította meg. 1837-ben a Nemzeti Színház zenekarához
szerződtették, de egy év múlva elveszté ez állását, s szegényen elhagyatva
halt meg 1848-ban. Nagy népszerűsége nem volt arányban tehetségével.
Művei, melyek igen nagy számmal maradtak, a süllyedés szomorú jelét hordják
magukon. Gondolat kevés van ezekben, s mi van, nem az övé. Csak a czifra
sallangok valók tőle, de ezek csak elalaktanítják műveit. A német zene, főleg
Strauss és Lanner, annyira erőt vettek rajta, hogy műveit inkább magyar
attilába bújtatott felzsinórozott valczereknek, czepperliknek mondhatjuk,
mint annak, mit föléjük írt czíműl. Mégis korára, mert megfelelt az
ízléstelenségnek, nagy hatással volt. Akadtak, kik a lehunyó nap utolsó
felvillanásában az iskola tetőzését látták. De a jámbor és szegény öreg mit
sem tudott erről, a neki tulajdonított hatvágást, Rákóczit, a csárdás
föltalálását nem vállalta el. A legszerencsésebb volt az akkor divatozó
körmagyar zenében, melynek megalkotója ő volt. De maradandó érdemeket itt sem
tudott felmutatni. Mint virtuóz, nagyobb elismerésre méltó, ámbár az előtte
említettek egyikével sem versenyezhetett. Legközelebb áll hozzánk s mégis
legismeretlenebb volt. Ő fejezte be Lavotta iskoláját, melynek azóta nem
akadt művelője. 2023. január Összeállította:
Nagy László Forrás: nool.hu |
